- Ti… ti most csak vicceltek velem, ugye? – �llt fel imbolyogva, eszetlen mosollyal az arc�n Ciel-, Ez csak egy vicc. Ez nem lehet a val�s�g…
- Nem. Ez bizony a val�s�g, Ciel-kun – mondta halkan Undertaker.
- Ez lenne a val�s�g? – n�zett maga el� a fi�, majd maga el� emelte a k�nyvet-, Ez lenne a val�s�g? – k�rdezte meg �jra, halkabban.
- Fogadd m�r el a sorsod, Ciel-san! – mosolygott Grell-, Most vel�nk kell j�nn�d! – hangzott fel a f�r�sz, morajl� zaja.
- Veletek KELL mennem?! – vigyorodott el Ciel, majd feln�zett r�juk-, Nem megyek!
- Akkor viseld a k�vetkezm�nyeit – tartotta el�re a kasz�t a fekete ruh�s, majd mindketten megindultak a csak mosolyg� fi� fel�. Ciel egyszer�en csak, mint a pajzsot, maga el� emelte a k�nyvet, majd m�g sz�lesebben elmosolyodott.
- Ha m�r lehet, meghalok, haljon ez az �tkozott k�nyv is! – mosolyogta mag�ban. De ami ez ut�n t�rt�nt, azon mind a h�rman rendesen meglep�dtek. A k�tetb�l hirtelen megint elkezdett sziv�rogni a s�r�, v�r�s anyag. �tja a f�ldre vezetett, ott pedig a k�t Shinigami fel� vette az ir�nyt, s mikor el�rte �ket, �gy reag�lt, mint a k�nsav.
Grell �s Undertaker visszaugrottak, s a folyad�k is �gy sziv�rgott vissza. Ciel arc�r�l leolvadt a vigyor, s s�padtan tekintett a k�nyvre. Egyszer�en ez neki m�r nagyon sok volt.
- Ez… ez meg mi volt? – rebegte a v�r�s-, Mi volt ez?! – tekintett Undertaker-re.
- Fogalmam sincs… de azt hiszem, ezt jelenteni kell – azzal elt�nt.
- Ne agg�dj Ciel-san. M�g visszaj�v�nk. – kacsintott a fi�ra Grell, majd � is k�dd� v�lt.
A nemes csak �llt, tartotta maga el� m�g mindig a m�r norm�lis, �reg k�nyvnek l�tsz� valamit. Egy kis id� m�lt�n lassan leeresztette, majd �sszeesett �s k�h�gni kezdett. De nem norm�lis k�h�g�s volt, nem, az t�l egyszer� lett volna. Er�sen v�rt k�h�g�tt fel. Elkezdett fuldoklani, majd enn�l sz�rny�bbet v�lt �szrevenni. A kez�n, ahol az a bizonyos csillag volt… sziv�rgott bel�le a v�r. Ciel lassan felemelte. A hegb�l cs�p�g�tt a v�r. Nehezen, de kezdett neki �ssze�llni a k�p…

- Sebastian! – hallatszott egy ideges hang.
- Hallgatlak. J� indokot tal�ljatok ki, mi�rt nincs itt a Bocchan – sz�lt hidegen.
- Nem �rdekel, mit teszel vel�nk… Sebastian. A Phantomhive-n�l van egy k�nyv. Pajzsk�nt haszn�lta. Ennek k�vetkezt�ben…
-… v�r-szer�, s�r� anyag kezdett bel�le folyni, ami k�r�lbel�l olyan, mint a k�nsav?
- I… igen. De ezt te honnan tudod? – d�bbent le Grell.
- Azt neked nem kell tudnod. L�nyeg, hogy tudom mi t�rt�nt. Ne f�ljetek att�l az anyagt�l. Ha nem f�ltek, nem b�nt. �s most t�n�s.
- H… hai – azzal mindketten elt�ntek. Sebastian a megszokott ablak�hoz s�t�lt �s kitekintett rajta. �rd�gi mosoly jelent meg a sz�ja sz�l�n.
- �s az �tok csak hatalmasodik… - suttogta maga el�.

M�r t�bb nap eltelt. Tal�n m�r egy h�t is. A napot felh�k takart�k, bor�s id� volt. Balj�s jeleket hozott mag�val a sz�l h�v�s lehelete is. Ciel m�r nagyon messze j�rt. Ruh�ja m�r nem volt valami �p, de a k�nyv r�gies sz�ps�g�ben ott volt a kez�ben. Lassan kezdte meg�rteni a dolgokat, de nem volt biztos benn�k, �s am�gy is… � nem hisz ezekben a babon�kban.
- Ez az �tkozott heg… minden a miatt, �s e miatt a poros k�nyv miatt kezd�d�tt. Kellett nekem ennyire k�v�ncsiskodni! – duzzogott mag�ban.
- Nicsak kit l�tnak szemeim – hangzott fel egy ismer�s hang a magasb�l. Ciel felkapta fej�t, majd megint d�bben�s vert gy�keret benne. William leugrott az egyik h�z tetej�r�l, megigaz�totta szem�veg�t, majd az ifj�ra pillantott.
- R�gen tal�lkoztunk, Ciel Phantomhive – n�zett a maga komolys�g�val.
- Nem el�g r�gen – s�hajtott -, Mi j�ratban vagy erre fel�? – k�rdezte halkan.
- Csak �rj�ratozok… - itt Ciel megk�nnyebb�lten s�hajtott-, de meg�reztem egy furcsa aur�t – gondolkodott el -, a te ir�nyodb�l –mutatott a k�nyvre –, Mit keres az a k�nyv n�lad? –h�zta �ssze szemeit gyanakv�an.
- Ez – n�zett r�-, a csal�dom k�nyvt�r�nak a tulajdona – hebegte a f�rfi arc�ba.
- Nos, ezt nem hiszem ifj� Ciel. Az Akuma versus Mangetsu egy igen �rdekes k�tet �s nem gondolom, hogy majd pont a Te csal�dod k�nyvt�r�ban bukkan fel.
- Pedig kelletlen, de el kell hinned… - vonta fel a szem�ld�k�t a fi�.
- Egy�ltal�n tudod, mir�l sz�l ez a k�nyv? – v�ltott �t.
- Igen tudom. A d�monok �talakul�s�r�l.
Will szem�vege az orr�ra cs�szott, majd d�bbenten visszacs�sztatta Kasz�j�val.
- K�pes volt�l… beleolvasni?
- B�r ne tettem volna – h�zta el a sz�j�t a fi�.
- Meddig jutott�l benne? – h�zta �ssze a f�rfi a szem�ld�k�t.
- A k�pess�gekig.
- Lehetetlen. Phantomhive, tudod te egy�ltal�n mit tett�l?! – h�borodott fel.
- Nem igaz�n – v�laszolt hidegen Ciel.
- Gyere velem – azzal mindketten elt�ntek a helyr�l, �s a Shinigamik k�nyvt�r�ban tal�lt�k magukat.
- Most mi�rt j�tt�nk ide? – tette le a k�tetet az asztalra a fi�.
- H�t el�sz�r is az�rt, mert gondolom, szeretn�l �tvenni egy k�nyelmesebb �s kicsit �poltabb ruh�t –n�zett v�gig rajta-, M�sodszor pedig az�rt, hogy elmes�ljem neked, mit tett�l val�j�ban – azzal kihozott neki egy norm�lisabban kin�z� �lt�zetet, megv�rta, m�g a fi� �t�lt�zik, majd le�lt vele szemben.
- Az Akuma versus Mangetsu egy el�tkozott k�nyv – suttogta.
- Na, erre �n is r�j�ttem. De nem hiszek az �tkokban.
- Nagyon vicces kedvedben vagy –tolta le-, Mindegy. �vsz�zadokkal ezel�tt �r�dott meg. Az �r�ja mindeddig ismeretlen volt. Felt�telez�seink szerint egy Shinigami vagy egy Akuma �rhatta le �ket. Ink�bb ut�bbi. Ez a k�nyv nem engedi mindenkinek, hogy elolvassa. Ha valaki kinyitn�, nem l�tna benne semmit, csak �res lapokat. Semmi m�st. Aki viszont l�t benne m�st is, annak megadatott az a balsors, hogy a k�nyv �t v�lasztotta „szolg�jak�nt”. Min�l t�bbet olvasnak bel�le, ann�l ink�bb eluralja �ket. Majd v�g�l belebolondulnak az �tokba. Shinigamik k�z�l is volt nem egy, akinek siker�lt olvasnia bel�le. Furcsa m�d, mindegyik az utols� el�tti fejezet elolvas�sa ut�n… hirtelen sz�rnyet halt –halkult el-, �n azt aj�nlom Ciel Phantomhive, hogy �gesd el ezt a nyomorult k�nyvet –helyezte r� a kez�t-, Jobb lesz neked is, �s neki is. Hidd el nekem – cs�sztatta fel megint a szem�veget.
Ciel csak n�zett a Shinigamira, majd hirtelen felkacagott.
- Ezt most tal�ltad ki? Mert nagyon j� sztori volt, de t�nyleg! – mosolyogta-, K�sz�n�m sz�pen, de ennyi el�g is volt! – azzal felkapta a k�nyvet, kiment s becsapta maga m�g�tt az ajt�t. A Shinigami csak n�zett a fi� ut�n, majd elmosolyodott, megr�zta fej�t s megint feljebb tolta a szem�veget.
- Ciel Phantomhive. T�l naiv vagy. Ebbe fogsz belehalni.

Az Ifj� Mester gyorsan kiszaladt, majd elindult valamerre. Egyszer�en nem akarta elhinni William szavait, de ott legbel�l tudta, hogy van benne valami igazs�g. Megr�zta fej�t, majd gyors�tott a temp�n. Nem akart err�l az eg�szr�l tudom�st venni. �gy d�nt�tt, �gy tesz, mintha ez a mai nap meg sem t�rt�nt volna, hogy nem is tal�lkozott William-al.
- Oy… Bocchan! – a saj�t neve hallat�n r�zta ki a hideg a fi�t. Gy�l�lte ezt a hangot –, Valamit�l nagyon meg van ijedve. �s nem tudja, mit�v� legyen. Tal�n most k�ne egy… hmm… nem is tudom… komornyiki tan�cs, nemde b�r? – ugrott le el� Sebastian.
- Hagyj b�k�n. Egyszer�en nem izgatsz. Nem �rdekelsz Sebastian, �rted? – mondta a f�ldnek.
- Na de Bocchan. Ha besz�l valakihez… - ny�lt le az �lla al�, majd felr�ntotta a fi� fej�t-, illik annak a szem�be n�zni! – mosolyodott el. Ciel hirtelen megremegett, majd f�lren�zett.
- Nocsak – engedte el lassan a komornyik -, Bocchan… maga… csak nem f�l t�lem? – v�ltott �t a mosoly, g�nyos k�r�rvend�v�.
- Ne sz�llj el magadt�l. Egy�ltal�n nem f�lek t�led.
- Akkor n�zzen a szemembe, Ifj� Mester – suttogta.
Ciel nyelt egy hatalmasat. Nem akart belen�zni a szem�be. Egyszer�en az a szemp�r volt az, amit�l rettegett. De ha nem n�z bele, Sebastian azt hiszi, t�nyleg t�le f�l. Vett egy m�ly leveg�t, majd �sszeszedte minden b�tors�g�t, felemelte fej�t s beletekintett a v�rv�r�s szemekbe. Sebastian elkacagta mag�t.
- Bocchan! Hi�ba minden pr�b�lkoz�s, hisz ismerem m�r! F�l t�lem… nem. Retteg t�lem –k�zeledett egyre, mire a fi� t�volodott, b�r ezt nem sok�ig, mert egy falnak �tk�z�tt. Sebastian pedig kapva az alkalmon beszor�totta.
- Ne f�ljen… nem fogom b�ntani. Egyel�re nem tervezem.
- Mit jelentsen az, hogy egyel�re?! – ki�ltotta el mag�t, majd �llta a f�rfi tekintet�t.
- Hogy mit jelent? – kezdett el sim�tani Ciel arc�n -, nos, legyen el�g annyi… - �rt a nyak�hoz, majd jobb kez�t teny�rrel maga fel� az arca el� ford�totta. Ciel kez�n hirtelen elkezdett �gni a heg, ami miatt k�nytelen volt �s felord�tott. Sebastian csak mosolygott, majd k�zelebb hajolt a f�l�hez s lassan megford�totta kez�t-,
-… hogy a Bocchan �lete sz� szerint a kezemben van – suttogta, majd szembe n�zett a s�padt, s most m�r t�nylegesen retteg� arccal, lassan Ciel sz�j�ra adott egy r�vid cs�kot, majd amilyen hirtelen felt�nt, �gy is t�nt el.