Mi t�rt�nik akkor hogyha kider�l, a Telihold nem csak egy �rtatlan jelens�g. Van hogy megbolond�t.

- Telihold lesz ma. –n�zett fel az �gre egy fekete komornyikruh�s alak- Csak azt�n nehogy baj legyen bel�le. –s�hajtotta, majd gondozta tov�bb a kast�ly el�tti kertet.
- Hm. Nem is vagy olyan rossz n�v�nygondoz�sban Sebastian. –l�pett el� a mindig makacs, mindig komor, Ciel.
- K�sz�n�m. –hajolt meg kiss� az eml�tett, majd r�n�zett a fi�ra.
- Mi az m�r megint? –h�zta �ssze a szemeit.
- Nem. Semmi Ifj� Mester. –mosolyodott el, majd folytatta tov�bb a munk�t. – Furcsa �rz�sem van. Min�l el�bb bemegyek ma. Nem szeretn�m, ha �rne a hold f�nye. –gondolta mag�ban, majd beleh�zott egy kicsit. Ciel egy kicsit furcs�n n�zett komornyikja ut�n. Gyan�s volt neki ez a kifejez�s. Mintha f�lelmet v�lt volna l�tni Sebastian arc�n, ami nagyon ideges�tette. Nagyon? Az nem kifejez�s! Ez�rt �gy d�nt�tt le�l a k�nyvt�rban �s egy kicsit jobban k�r�l n�z a d�monok rejtelmes vil�g�ban.
Sebastian fel�rt a szob�j�ba, majd le�lt a sz�kre, h�trad�lt �s v�gigsim�tott az arc�n. Sokkal s�padtabb volt, mint szokott, a szemei pedig �gy bev�r�s�dtek, mint amikor Ciel �ltal�ban parancsot ad ki neki. Egyre gyorsabban vette a leveg�t, majd elmosolyodott.
- Nehogy m�r egy kis rosszul l�t miatt �ld�g�ljek itt. –azzal fel�llt- Fel kell szolg�lnom az �t�rai te�t. –tekintett az �r�ra, majd kiment.
Ciel levett 5 db igen vaskos k�nyvet, amib�l �ppen az egyiket tanulm�nyozta. Olyannyira belemer�lt, hogy nem is vette �szre, ahogyan a f�rfi benyitott �s m�g�tte �llt.
- Bocchan. –Ciel a hangra becsapta a k�nyvet �s ijedten h�tra n�zett- Ne f�ljen, csak a te�t hoztam.
- K�...K�sz�n�m Sebastian. ^^”
A komornyik lerakta a t�lc�t, majd gyanakodva n�zett v�gig a k�nyveken. �sszeh�zta a szemeit, de ink�bb nem sz�l semmit. Meghajolt, majd kih�tr�lt a k�nyvt�ri szob�b�l, mag�ra hagyva a fi�t. De ahogy ki�rt a sz�j�hoz kapott, �sszecsuklott, majd k�hintett egyet… r�m�lettel tapasztalta, hogy a sz�j�n, majd a kez�be valami forr�, v�r�s anyag kezd folyni. Lassan leeresztette a kez�t �s r�n�zett a folydog�l� v�rre. Pupill�i egy apr�csk�t megremegtek, majd fel�llt �s a falat t�masztva bev�nszorgott a szob�j�ba.
Ciel mit sem sejtve ebb�l itt a te�t �s folytatta a k�nyvek b�j�s�t. Lassan m�r k�t �r�ja volt bent, amikor v�gre tal�lt valamit, amit el�g �rdekesnek tal�lt;
„… de l�teznek olyan d�monok is az alvil�gb�l, akik mind�ssze csak az�rt szolg�lnak, hogy egy emberi l�ny lelk�t maguk�v� tegy�k…” Ez biztos Sebastian. –gondolta a fi�, majd folytatta kicsit arr�bb- „… eme d�monoknak van egy korszakuk, amikor elkezdenek furcs�n viselkedni…” Furcs�n? „… ami azt jelenti, hogy egy adott helyt�l, t�rgyt�l rosszul lesznek. Legink�bb ez a valami ezekn�l a d�monokn�l, maga a telihold sugara szokott lenni, amit j� el�re meg�reznek.”
Ciel �szbe kapott. Visszagondolt Sebastian-re, aki igen furcs�n �s betegesen viselkedett vele. Gyorsan lapozgatni kezdte a k�nyvet, de nem tal�lta meg sem ennek a „betegs�gnek” a t�neteit, sem azt, hogy mi is ez val�j�ban. Majd az utols� k�nyv –egy r�gi kr�nika- �reg lapjain r�lelt a megold�sra.
Akuma versus Mangetsu –olvasta el halkan a c�met, ami arr�l �rulkodott, hogy az eg�sz k�nyv err�l sz�l. �s ezennel fellapozta az els� oldalt.
„Haland� ki ez k�nyvb�l mer�tesz tud�st, fogadd el, amint kezed hozz��r eme �tkozott lapokhoz, lelked s�t�t lesz, s nem tal�l majd megnyugv�st.” –ez a sz�veg v�rta az elej�n.
Ciel csak legyintett, r�hagyta, hogy r�gi, majd lapozott.
„Volt olyan b�tor, hogy bel�p�st nyerjen a d�monvil�g rejtelmeibe. Bevezet�s k�pen, megpr�b�lom r�viden le�rni mit is jelent egyes d�monok sz�m�ra a telihold sugara. Saj�t tapasztalatb�l fogom ezt le�rni. Mi d�monok, amikor elj�n az id�nk, tart�zkodunk a holdf�nyt�l. „ Elj�n az idej�k? Vagyis meghalnak? … „… Ilyenkor mindenn�l rosszabb. Mikor ez bek�vetkezik, el�re meg�rezz�k a vesz�lyt �s igyeksz�nk t�vol maradni a szabadt�l. Be�l�nk a legv�dettebb, legs�t�tebb zugba, amit tal�lunk, �s ha szerencs�nk van, nem lesz semmi bajunk. Ha m�gis el�rne minket ez a rettenet… Azt majd a k�vetkez� fejezetben r�szletezem. „ Vicces kedv�ben lehetett… „… T�netei a k�rnak: El�sz�r is �ltal�ban les�padunk, �s nem �rezz�k magunkat valami kipihentnek.
M�sodszor j�nnek a rohamok, a v�rz�sek. Harmadszorra az idegess�g, a l�z, az �r�let kell�s k�zepe. Majd v�g�l a teljes megbolondul�s, er�kiterjeszt�s �s gyilkol�si v�gy. A legfurcs�bb benne pedig a v�r ir�nti f�ktelen v�gy. Ezt �n sem tudom megmagyar�zni, hogy mit jelenthet… azt sem tudom, hogyan nevezzem ezt az alakunkat. Nos, teh�t…”
De Ciel m�r r�g lerakta a k�nyvet �s rohant egyenesen Sebastian-hez. Meg akart r�la gy�z�dni, hogy �t nem ez a k�r –ahogy az �r� nevezte- kapta el. Amikor a szob�hoz �rt, kif�jta a leveg�t, majd azt visszatartva lassan megfogta a kilincset. Ujjai r�kulcsol�dtak… majd lenyomta. �s a z�r kattant. Visszhangzott a k�ri�ban. Betolta az ajt�t, mi k�s�rtetiesen nyikorgott. Azon gondolkodott, hogy jobban, mint eddig valaha is. Teljesen kinyitotta. Sebastian az ablak el�tt �llt, nyugodtan, ugyan�gy kih�zva mag�t, mint szokta. A fi� kiengedte a leveg�t, majd elengedte a kilincset.
- H�l �gnek, hogy T�ged nem az a kor kapott el. Azt hiszem, akkor �n m�r nem �ln�k. –engedett el egy nagyon halv�ny mosolyt, majd ment volna ki, de… egy furcsa hang �t�tte meg a f�l�t. Valami morg�s. Vagy ahhoz hasonl�. S mikor lassan h�trafordult… h�tra is sz�kkent egyet a mellkas�t fogva, remegve. Sebastian �llt most m�r el�tte. A sz�ja v�rv�r�s, a szemei szint�n… a szemfogai �ri�siak �s a ruh�ja… cs�p�g el�le a v�rt�l. Ciel azon gondolkodott kit �lhetett meg a f�rfi, de r�j�tt, hogy nem b�r megmoccanni. �s ha ez �gy megy, tov�bb �t fogja meg�lni! Sebastian egyre csak k�zeledett, �s Ciel nem tudott ellen mit tenni. M�r csak p�r centim�terre volt t�le z �r�lt morg�s, amikor olyan t�rt�nt, amit soha nem gondolt volna. A komornyik �sszeesett, majd a fi� v�llait fogva remegve tekintett f�l r�.
- Seg�tsen… Bocchan. –ny�gte ki.
- Se… Sebastian? –suttogta a fi� rettegve.
Az eml�tett �sszeh�zta mag�t, majd megszor�totta a v�llakat.
- Bocchan… menjen innen. Azonnal!
- De… -most valahogy nem volt sz�ve elmenni-… miket besz�lsz? –guggolt le, �s a f�rfi v�llait � is megfogta- Tarts ki Sebastian! Megoldjuk!
- Bocchan! Azt mondtam… takarodjon el innen! Azonnal! –ki�ltotta rekedten.
- Nem megyek innen sehov�! Nem �rdekel, mit teszel, nem hagylak egyed�l! Te sem tenn�d!
- Honnan… - elvigyorodott-… veszi ezt Bocchan?
- Mert tudom, hogy kell neked a lelkem �s az�rt mindent megteszel. –mondta halkan.
- Ez… igaz… - azzal megint �sszeh�zta mag�t, de m�r jobban remegett �s a szeme megint kezdett zavaros lenni.
- Sebastian… - suttogta halkan, kiss� szomor�an, ahogy eln�zte �t.
- Bocchan… - n�zett r�-… nagyon k�rem… menjen el innen amilyen… gyorsan csak tud. Nem sok�ig b�rom m�g visszatartani ezt a vad�llatot. –r�ngat�zott a szeme.
- De Sebastian!
- Semmi de! –l�kte el majd inogva fel�llt, a szeme m�r v�rv�r�s volt- Ahogy jobban leszek… megkeresem… de most… - de nem tudta befejezni a mondatot, hirtelen elmosolyodott �s megindult Ciel fel�. Az elkezdett h�tr�lni, majd �sszeszor�totta kezeit, megfordult �s teljes erej�b�l futni kezdett. Csak rohant be a k�nyvt�rba, felkapta a k�nyvet, majd kint is csak rohant. Nem tudta merre, de el, messze innen, mert Sebastian meg�g�rte neki… nem mondta ki, de Ciel tudta valahonnan. Be fogja tartani azt, amit mondott neki… �s csak az az egy mondat j�rt a fej�ben; „… Nem sok�ig b�rom m�g visszatartani ezt a vad�llatot.”
Azzal lassan elt�nt a telihold el�tt, de azt nem vette �szre, hogy a Hold m�r v�rv�r�s volt.